„Azt hittem, tudok lovagolni”

Honnan származik a lovak iránti szeretet? Nagyon szeretem a lovakat. Volt idő, amikor saját állataim is voltak. Az egyikre közülük különösen szívesen emlékszem vissza. Mancinak hívták. 1979-től dolgoztunk együtt, több mint tíz éven át. Keresztül-kasul utaztuk Európát: Bulgáriától Berlinig rengeteg városban jártunk fesztiválokra és szerepeltünk filmekben. Emlékszem, Hágában még a holland királynőnek is tartottunk bemutatót. Fantasztikus ló volt. Még Ruttkai Éva is lovagolta.

A lovak iránti szeretet miatt, ha választanom kellene a kaszkadőr kategóriák között – gyalogos, lovas, autós és motoros –, akkor a lovasra voksolnék. Ez az, ami a legközelebb áll a szívemhez.

Amikor kaszkadőr lett, már tudott lovagolni? Nem, nem tudtam. Viszont akkor, első gyalogos kaszkadőri munkám során – az 1960-as évek végén – láttam életemben először lovasokat. A Gyula Vitéz Télen Nyáron című filmben forgattunk és egy jelenetben belovagoltak közénk. Mi ott, a földön rohangáltunk, ők meg szanaszét kergettek minket. Valósággal felnéztünk rájuk, szinte másik kaszt voltak a szemünkben. Akkor merült fel bennem először, de jó lenne megtanulni lovagolni.

És azonnal el is ment? Nem. Mielőtt elmehettem volna lovagolni tanulni, elhívtak Pomázra: a Szép magyar komédia című filmben kellett volna lóra ülnöm. Én meg elvállaltam, mert azt hittem, tudok lovagolni. Sajnos tévedtem. Szégyenszemre leszállítottak a lóról és hazaküldtek. Ez a kudarc élmény akkora hatással volt rám, hogy eldöntöttem, azonnal megtanulok lovagolni.

Aztán megtanult és gondolom jöttek sorra a filmek, amikben lovagolnia kellett… Ahogy mondja. Például a Love’s resounding courage című amerikai western filmben dolgoztam, ahol egy amerikai színésznek voltam a dublőre. Egy csörgőkígyó megriasztja a lovakat, akik megindulnak a szekérrel. Ő, azaz én felugrom a kocsira és megállítom. De dolgoztam még sok más filmben is, mint lovas kaszkadőr.

Említette a dublőr szót. Mi a különbség a dublőr és a kaszkadőr között? A dublőr, foglalkozását tekintve kaszkadőr, de ő egy adott napra csupán egyetlen színész „bőrébe” bújik és helyette hajt végre különböző feladatokat. Másnap, ha éppen nincs jelenete vagy meghalt a filmben, akkor kaszkadőrködik tovább.

„Akkora király voltam, hogy azt el sem lehet mondani!”

Honnan jött Önnél az ötlet, hogy kaszkadőr lesz? A sportnak köszönhetően. A Budapesti Honvéd Sportegyesület cselgáncs szakosztályának sportolója voltam. Tizenöt éves lehettem, amikor egy nap a csarnokba, ahol edzettünk, lehoztak rengeteg kardot, pajzsot és lándzsákat. Emlékszem, hogy én és a társaim ott nézegettük a holmikat. Nemsokára kiderült, az Egri csillagok című filmre fognak gyakorolni. Melyik gyereket ne érdekelné az ilyesmi? Egy alkalommal még át is mentem Pilisborosjenőre, hogy megnézzem a forgatást.

Nem került be a filmbe? Sajnos nem, mert túl fiatal voltam. A következő produkcióban azonban, amely az Ítélet volt és a Gödöllői Arborétumban forgattak, már dolgoztam, mint kaszkadőr. Emlékszem, akkoriban még egybe kifizették a gázsit. Sorba kellett állni és aláírni egy papírt. Képzelje, elsős gimnazistaként 150 forintot kerestem egy-egy munkán. Az osztálytársaim úgy hívtak, művészúr. Angol szövetből csináltattam trapéznadrágot és svéd lakkcipőt vettem. Akkora király voltam, hogy azt el sem lehet mondani!

De mégis hogyan került be a filmbe, mint kaszkadőr? Papp Bertalan egykori olimpiai bajnok kardvívót bízták meg, hogy szervezzen gyalogos kaszkadőröket különböző filmekbe. Ő a Honvédból toborozta az embereket. Így kerültem kapcsolatba az 1970-es évek elején a Szamuráj csoport nevű, gyalogos kaszkadőrökből álló csapattal. Először közéjük kerültem be. Évekig dolgoztunk együtt. Aztán láttam, hogy innen nem tudok továbblépni, ezért csatlakoztam a pilisborosjenői társasághoz.

Ők is kaszkadőrök voltak? De még milyenek! Ők voltak Magyarország legjobb lovas kaszkadőrei. Fantasztikusan lovagoltak, amellett pedig közben mindannyian, egytől egyig egyetemen tanultak. Az egyik srác jogra járt, emlékszem, a lovon ülve tanulta a jogszabályokat.

Ezzel a csapattal 1978 őszén már több filmben már benne voltam, majd a következő évben, Rényi Tamás filmjében, Élve vagy Halva már lovat is buktattam. De az igazán nagy durranás csak ezután következett. 1980-ban, Bulgáriában az Aszparuh című produkció lengyel, bulgár és magyar kaszkadőrei között toronymagasan az egyik legjobb teljesítményt nyújtottam. Ezután alapítottam meg a saját csoportomat.

És kezdett Amerikáról álmodozni, ha jól sejtem… Olyan volt, mint amikor egy kisgyerek lát egy filmet és arról álmodozik, hogy eljut Hollywoodba.

De ez az emberek nagy részénél csupán egy álom marad, Önnél pedig… Mindenért tenni kell. Nem is keveset. És akkor sikerülhet. Ahogy az én példám is mutatja.

„Mindenért keményen meg kell dolgozni”

Mi volt az első filmje a tengeren túl? A Total recall, azaz az Emlékmás. Vic Armstrong kaszkadőrcsapatába sikerült iszonyatos szerencsével bekerülnöm. Mexikóvárosban forgattuk. Képzelje, 36 esztendős voltam és alig beszéltem angolul. Amikor megjelentem, úgy néztek rám, mintha a Marsról jöttem volna. Magyar kaszkadőr? Ez valami vicc?

De miért? Vic csapata a világ egyik leghíresebb kaszkadőrcsoportja volt akkoriban. Ők csinálták a Rambó filmeket, az Indiana Jones-okat és még sorolhatnám. Én meg, mint kívülálló, egyedüli magyarként ott figyeltem közöttük.

Vic-et hogyan ismerte meg? 1987-ben forgattuk a Vörös zsarut, ahol összebarátkoztam Arnold Schwarzeneggerrel és Andy Vajnával. Utóbbitól azonnal kértem is egy találkozót. Amikor végül sikerült összefutnunk Magyarországon, elvittem neki a referencia levelem, melyben egy amerikai kaszkadőr dicsérte a munkám. Andy csak annyit mondott erre, hogy majd megemlíti a nevem Vic Armsrongnak. Én ezzel egy időben elküldtem Vic-nek a demoanyagomat és a referenciáimat Mexikóvárosba és négy nappal később megpróbáltam felhívni. Képzelje el, pont ő vette fel a telefont! Egy akkora stúdióban, mint ide a Csillaghegyi HÉV megálló! Ekkora szerencsét!

És mit mondott? Mármint Vic. Azt, hogy nem tud semmit ígérni, de ha lát valami munkát, felhív. És láss csodát, az Emlékmásban már én voltam az egyik ügynök, aki összeverte Arnoldot és elvitte egy liftajtó elé. De ha nem küldöm el az anyagot, szerintem életemben nem kapom meg a melót.

Hát, valahogy így indultam el a nemzetközi karrier útján.

Akkor az amerikai „álomgyárba” csak bekerülni volt nehéz? Onnan, hogy bejutott, már könnyebb volt? Nehogy azt higgye! Mi könnyű manapság? Semmit nem adnak ingyen. Mindenért keményen meg kell dolgozni.

Közben azért dolgozott itthon is? Természetesen. Amit kint megtanultam, azt azonnal hoztam haza. A mentalitást, a profizmust, az eszközöket. Mindezeknek köszönhetően sikerült kinevelnem két olyan kaszkadőrgenerációt, akik ma már szakértőként dolgoznak. És hozzáteszem, nagyon jók.

„Zsazsának hívnak, Gábor Zsazsa után”

Nehéz volt elfogadtatni magát odakint? Nehéz. Főleg a lovasokkal, akik egy rendkívül zárt társaság. Wrangler-eknek hívják őket és ők adják a filmekhez a lovaikat.

Eleinte idegennek, külsősnek kezeltek, ezért nem igazán adtak jó lovat. Sőt a Skorpiókirályban ráadásul a legrosszabb, legkezelhetetlenebb lovat kaptam. Chuckie-nak hívták és rúgott-harapott egyfolytában. Végigkínlódtam vele a filmet, de ehhez képest nagyon jól megoldottam a feladatot. Ezt a wranglerek látták és értékelték: megenyhültek, mert legközelebb, a Deadliest warriors című sorozatban, ahol Napóleon szárnysegédjeként lelőnek és leesem a lóról, ott már nagyon jó ’gépet’ adtak nekem. Ezzel a gesztussal ismerték el a tudásom.

Az, hogy idegennek, külsősnek kezelik, ez úgy általában jellemző az amerikaiakra? Rájuk is, de ezekre a wranglerekre kifejezetten. Ők ugyanis még saját honfitársaikat is nehezen fogadják be a közösségükbe.

Milyen a külföldiek megítélése a filmesek között? Az amerikaiak jófejek, aranyosak, egészen addig, amíg vendégként vagy kint. Aztán amint munkát szeretnél, már bezárkóznak. Ígérgetnek, de általában ezeket nem teljesítik. De ha már megvannak a munkavállaláshoz szükséges papírjaid, a zöld kártyád és látják, hogy jól dolgozol, jó szakember vagy, akkor sikerült: bekerültél a „körbe” és onnan már nyert ügyed van. De mire ezt az ember eléri gyakorlatilag beleőszül.

Önnek hány év kellett ehhez? 1989-ben mentem ki Amerikába. Akkor még fogalmam sem volt arról, hogy mi az a szakszervezet, hogy aki nem lép be, az nem dolgozhat szakszervezeti filmekben és így csak a negyedét kapja a  tagok fizetésének. 2000-ben sikerült megszereznem a munkavállalási engedélyt, majd öt évvel később a zöldkártyát.

Akkor nem volt egyszerű. Nem. Képzelje el, 48 éves fejjel rohangáltam a demoanyagaimmal, a resumékkal papírok után. Azóta azonban két színész szakszervezetnek is a tagja lettem. Én vagyok a magyar filmgyártás utazó kaszkadőr nagykövete, mondhatni. Ezt tudják is rólam én meg hirdetem és vállalom, hogy kis hazánkból jöttem. Megszerettek. Még egy becenevet is ragasztottak rám. Zsazsának hívnak, Gábor Zsazsa után.

Angyalok vigyáznak rám

Mi volt eddig a legnehezebb feladata? Egyszer be kellett vezetnem busszal a Dunába. Öten lettünk volna, de ketten lemondták. Tartottak az akciótól. Joggal. Ott ugyanis akár meg is halhattunk volna. Ezenkívül ugrottam már le 60 méterről a Kassai térre. Nem tudom, sok olyan feladatom volt már, amiben otthagyhattam volna a fogam. De az angyalok vigyáznak rám.

Nem fél ilyenkor? Nem, soha nem félek. Meg sem fordul a fejemben. Úgy vagyunk mi is, mint az autóversenyzők. Ők sem arra gondolnak közben, hogy akár meg is halhatnak, hanem arra, hogy a legjobban teljesítse a feladatát: végigmenjen a pályán, mi pedig elvégezzük a munkánkat. Amikor azt mondják, „action”, akkor már csak arra összpontosítunk, ami előttünk áll, hogy azt maximálisan megcsináljuk.

Volt már olyan munka, amit nem vállalt el? Olyan volt már, hogy azért nem vállaltam el egy munkát, mert nem kaptam elég időt a felkészülésre. Vízbe kellett volna fejest ugranom 23 méterről egy Jean-Claude Van Damme filmben. Ezt gyakorolni kellett volna, mert húsz méter fölött nagyon kockázatos az ugrás. Azt mondtam a producernek, ha nem biztosítanak megfelelő felkészülést, nem vállalom. A vége az lett, hogy a filmből is kihúzták a jelenetet.

Ezek szerint mindig felkészül, minden egyes feladatra? Igen. Mindig felkészülök. Ez elengedhetetlen. Ha szakértő vagyok, még le is videózom, hiszen a biztonság az első. Ez a felkészülés egyébiránt úgy néz ki, mondok egy példát, a feladat lóbuktatás. Ilyenkor többször lehúzom a lovat, különböző helyeken, és természetesen megpróbálom reprodukálni a filmben megírt szituációt.

Minden sérülés után emelt fejjel kell felállni

Maradjunk ennél a lóbuktatásnál. Mennyi múlik ilyenkor a lovason és mennyi a lovon? Természetesen mindkettőn egyaránt sok múlik. Olyan ez, mint a gyereknevelés: ha rápirítasz, megcsinálja, ha gyenge vagy, megérzi és visszaél vele. Ebben az esetben pedig nem tudod a feladatodat végrehajtani és ez baj.

De mi van akkor, ha valami balul üt ki, és a ló megsérül? Vagy ez nem szokott előfordulni? Hát, benne van a pakliban, hogy megsérülnek. De az utóbbi években szerencsére nem történt semmilyen sérülés. Persze ugyanúgy baja eshet a kaszkadőrnek is. Szalad, zuhan, esik. Még jó, hogy megütheti magát, annak ellenére, hogy van rajta védőfelszerelés. Azért hozzá kell, hogy tegyem, mindig mindent megteszünk azért, hogy a veszély mértékét minimálisra csökkentsük.

Mindezek ellenére, Ön hányszor sérült már meg? Ó, nagyon sokszor! A bal kezem kisujja például egyszer diribdarabra tört. Éppen a holland királyi családnak csináltunk egy lovagi tornát Maastrichtban, amikor egy német kaszkadőr bevágott a pajzsom alá a baltájával. Aztán a Trója című film forgatásán rám lépett a ló, akkor a bokám tört el. Az ominózus buszba vezetés során pedig eltörött négy bordám és megrepedt két csigolyám. Ezekből persze a nézők, a produkció nem vehet észre semmit. A kaszkadőröknek minden sérülés után emelt fejjel kell felállniuk és dolgozni tovább. Vannak sérülések, persze, hisz’ ez elkerülhetetlen.

Ezek a sérülések soha nem vették el a kedvét attól, hogy folytassa? Soha! A focistát is lerúgják, aztán meggyógyul és megy vissza a pályára. Ugyanez jellemző rám is. Világ életemben kizárólag ezzel foglalkoztam. Mást már nem is csinálnék.

Felsorolni is képtelenség, annyi filmben szerepelt, úgyhogy meg sem próbálnám. Ugyanakkor nem furcsa érzés, hogy ennek ellenére nem látszik sehol? Mert én egy szürke eminenciás vagyok! Valóban, általában csak egy villanásnyi a szerepünk. De engem egyébként, mint színész is jegyeznek. Sok filmben – például Silver Nitrat, Erőd, az Indiana Jones sorozat – játszom és látszódom is rendesen. A Mennyei királyságban nyolc-kilenc jelmezem volt és fel is lehet ismerni, ha valaki megnézi.

Erről jut eszembe, éppen a spanyol barátomnak, Jordi Casaressnek mondtam a minap, hogy sok filmben dolgoztunk együtt, sokat utaztunk, a legjobb szállodákban a legjobb italokat isszuk, kapjuk a tuti napi díjat és irigykedve néznek ránk, – de azért egy kicsikét mégis csak veszélyes meló a miénk…

Először a legegyszerűbb megoldásról írnék pár gondolatot. Ez a tőzsdén, a vállalkozásokban, a médiában és még számtalan helyen működő elv. Legyél naprakész és írj arról, ami éppen történik a nagyvilágban. Tudom, hogy több szakterület esetén ez nem ilyen egyszerű. Az ilyen ihletésű témák lehetnek az igazi szakmai cikkek közé bekerülő kevésbé összetett, mégis közönség kedvenc alkotások.

Alternatív megoldás: minden területen vannak híres személyek és az évben nem telik el olyan nap, hogy ne emlékezzünk valamelyikükre vagy valamelyikük világot megmozgató újítására.

Mit tehetünk?

Azt, hogy járjunk nyitott füllel és szemmel és írjunk egy rövid, de érdekes cikket, amivel a látogatókat a blogunkra csalogatjuk. Ezek után már egyenes út vezet, ahhoz, hogy elolvassák a bejegyzéseinket.

Hasznos oldal: http://ezenanapon.hu/

Google keresési trendek

Insights search

Link: http://www.google.com/insights/search/

A google nagylelkűen megosztja a keresési statisztikáit, igaz nem teljesen, de több a semminél. Ezen az oldalon beállíthatjuk a célországot, ahol szeretnénk a kiválasztott kifejezésre keresni. Választhatunk képet, oldalt, terméket vagy hírt. Az országon belüli keresésre is van mód, pontosabban az egyes régiókat/megyéket választhatjuk ki extra szűrőként. Lehetőségünk van kategóriát is beállítani, így pontosítva a kimeneti függvényt. A végeredményt megtekinthetjük grafikonon, megyére lebontva és a top kulcsszavakra való kereséssel. Ezt az oldalt nem ajánlom sajnos nem ér annyit, mint amennyi időt el lehet vele szórakozni.

Google Trends

Link: http://www.google.com/trends/

Ez a felület arra szolgál, hogy az egyes kulcsszavakra - amire a következő bejegyzésünk épül – keressünk és eredményül a beállított térség keresési trendjét kapjuk vissza, az-az, hogy mennyien és milyen eloszlásban keresnek a mi kifejezésünkre. Ezt grafikonon szemlélteti is. Nyáron nem érdemes síelésről és Norvégiáról írni. Szóljon a cikkünk a napozásról, nyaralásról, tengerről és tengerpartról. Tudom, hogy ezzel sok újdonságot nem mondtam, de legalább szemléletes példa volt. Minden szakmának megvan a maga “uborkaszezonja”. Ezeket kell átvészelni olyan témákkal, amik mindig naprakészek és örökzöldek. Ez a statisztika megmutatja, hogy a témánkat hanyagolni kell vagy írjunk minél többet ebben a témakörben. A Windows 8 aktuális téma volt és meg is lett az eredménye. A Titanic 100 éves évfordulója alkalmából a Titnicos cikkeink látogatottsága a magasba szökött. Meglepő? Nem. Igaz, hogy a Titanicról szóló cikkek nem most készültek, de újra aktuálisak lettek. 10 év múlva 110 éves lesz és újra nagy visszhangot fog kapni, de egy év múlva is több ezren fogják olvasni.

Google Analytics statisztika

Ha az oldalra van telepítve Analytics statisztika, akkor egy nagyon hatékony eszközt tartasz a kezedben. Mit mond neked a statisztikád? Semmit? Akkor bizony nem tudod, hogy mit kell nézned. Ha már az új designt használod, akkor a jobb oldali menüből válaszd ki a Forgalmi források/ Források / Keresés / Organikus menüpontot és láss csodát. A Google keresőiből érkező látogatóid ezekre a kulcsszavakra kerestek rá. A top10 kulcsszavad/kifejezésed és a hozzá kapcsolódó témák több látogatót vonzanak a blogodra, mint az olyan témák, amik nem találhatók meg még a top100 kulcsszavad között sem. Tehát nézd rendszeresen ez a statisztikát és vesd össze a Google Trends eredményeivel, hogy érdemes-e most erről írnod. Ha igen, akkor készíts pár cikket vagy 1 folytatásos cikket és hamarosan megsokszorozódik ezekre a kifejezésekre az oldalad látogatottsága. Hogyan fejlődik így az oldalad? Az egyes kifejezések egyre többet szerepelnek a bejegyzéseidbe, akkor egyre előkelőbb helyre kerül a blogod és ezzel együtt a bejegyzéseid. Nem feltétlenül az egy szavas kifejezések a nyerők. Gondolkodj olyan szókapcsolatokon, amik még jobban illenek a témádhoz. Pl. motor > túramotor > 100cc túra motor.

Google AdWords KeyWordTool

A végére hagytam a leghasznosabb kulcsszóválasztó eszközt. Személyes kedvencem. Sajnos, ha nincs AdWords – a google hirdetési rendszere, ingyenes regisztrációd, de hirdetési kampány indításához számlafeltöltést kér, google account fiókkal pillanatok alatt elkészül – regisztrációd, akkor csak limitált funkciókat használhatsz, de első körben ennyi is elegendő. Az első lépésben gyűjtsünk össze minél több, egy témakörbe tartozó kulcsszót. Ezeket vigyük fel a megfelelő módon – egy sorba egy kifejezés. Majd a speciális beállításokat nyissuk le és optimalizáljuk a nekünk megfelelő felületre és területre, nyelvjárásra. A keresés gombbal futassuk le a lekérdezést és várjuk az ajánlatokat. A legfontosabb oszlop számunkra a helyi havi keresés, majd a trend és a verseny. Egy kulcsszóra minél többen keresnek, annál jobb nekünk, de sajnos ez együtt jár a nagy versennyel is – nehezebb jó pozíciót elérni. Ilyenkor vetődik fel, hogy használjunk szinonimákat vagy több tagból álló kifejezéseket – kevesebb keresés, kisebb verseny, de gyorsabban el lehet érni jó pozíciót [long tail stratégia = kis értékú kulcsszavakkal, hosszú lefolyású technika, de a végén a top kulcsszavakra is jó pozíciót biztosít 3-6-12-??? hónap - területtől függően]. Itt mindenkinek el kell döntenie mit szeretne. A trendről már esett szó a Google Trend kapcsán. Ez szinte megegyezik azzal, de itt csak a keresések számáról kapunk információt.

Ezekkel a technikákkal meghatározhatjuk az egyes cikkek kulcsszavait. Már csak meg kell írni a cikket. Pár jó tanács: ne halmozzuk a kifejezéseket, használjunk sok szinonimát, több szavas kifejezést és írjunk rendszeresen.

Ez a cikk is a készülő könyv egyik fejezetét képezi. Ez az ízelítő sok blog látogatását fogja megsokszorozni.

A legjobb tizenöt gyakornok között

Mióta sportol? Gyerekkorom óta. Délegyházán születtem, ahol már 3 évesen elkezdtem karatézni. Később olyan iskolába is jártam, ahol folyamatosan mozogtunk, sportoltunk. Emellett kiváló testnevelő tanárom volt, aki mindenféle sportággal – úgymint atlétika, kézilabda, foci – megismertetett minket. Suli után pedig sportszakkörökre jártam.

A családban volt ennek az óriási sportszeretetnek valamiféle előzménye?Igen, az édesanyámnál. Ő jelenleg óvodavezetőként dolgozik, de fiatalabb korában pingpongozott és atletizált. Édesapámnál már kevesebb. Ő inkább az előadóművészi tevékenységét csillogtatta meg annak idején. A kettőt összegyúrva lettem én aerobic prezenter.

És mielőtt prezenter lett mit sportolt?Az aerobic előtt küzdősportokkal foglalkoztam. Ezen belül is főként a Kyokushin Karatéval. Mellette pedig folyamatosan jártam fekve nyomó, erőemelő versenyekre.

Mikor ismerkedett meg az aerobic-kal?2000. szeptember 1-jén. Akkor iratkoztam be egy fitness iskolába. Két hónappal később már megtarthattam első órámat. Decemberben pedig már a suli összes rendezvényén én léptem fel. Ráadásul bekerültem az intézmény legjobb tizenöt gyakornoka közé a négyszázból. Hozzáteszem, egyedüli fiúként.

Mi történt azután?Elkezdtem építeni a karrieremet és járni különféle rendezvényekre fellépni. Aztán megismerkedtem a capoeira-val, amit később összevontam az aerobic-kal. Így született meg a capoeira aerobic. És elindult a lavina…

„Gyúrjuk össze a kettőt”

Megszületett. De mégis hogyan?Amikor az aerobicot már elég komoly szinten űztem, kitaláltam, hogy megkeresem Kelet-Európa legnagyobb mesterét.

Megtalálta?Meg. Úgy hívják, hogy Pontapé. Felkértem, hogy kezdjük egymást edzeni – ő megtanít engem capoeira-zni, én pedig megismertetem őt a fitness-szel –, majd gyúrjuk össze a kettőt. Így született meg a capoeira aerobic.

A mester, akit megkeresett, azonnal nyitott volt a „házasságra”?Azonnal. Nagyon sokat köszönhetünk egymásnak.

Ezt hogy érti?A capoeira-t a találkozás előtt nemigen ismerték Magyarországon. Az aerobic-kal való ötvözése után azonban nagyobb nyilvánosságot kapott. Az első DVD-men pedig – melyből rögtön eladtam húszezer darabot már az első évben – volt külön kisfilm a capoeira-ról is.

Az igazán szép szám! Azt gondoltam, hogy az emberek tartanak az újdonságoktól. Hogy nem könnyű „befuttatni” valamit…Véleményem szerint Magyarország nagyon jó a fitness iparban. Jóval a többi ország előtt járunk és nyitottabbak is vagyunk az új irányzatokra.

És a küzdősportoknak milyen a fogadtatása? Nem tartanak túlságosan az emberek tőlük?Nem. Épp ellenkezőleg. Tapasztalatom szerint nagyon is kedvelik a küzdősportos aerobic órákat.

Mi gondol, mi lehet ennek az oka?Az emberek általában munkából mennek az edzőterembe. Egy küzdősportos órával nagyon könnyen le tudják vezetni a napi stresszt, a sok feszültséget.

„A legkritikusabb részekről fogyaszt”

Mit kell tudni a capoeira aerobicról? A capoeira aerobic annyira magával ragadó mozgásforma, hogy aki egyszer kipróbálja, azonnal beleszeret.

Kinek való? Kinek ajánlja?Korra és nemre való tekintet nélkül bárki űzheti.

Milyenek a mozgáselemei?Kicsit táncosak, ezért a küzdősportok szerelmesei mellett azokat is bevonzza, akik a táncot szeretik.

Mi a helyzet a koreográfiákkal? Nem túl bonyolultak?Egyáltalán nem. Csupán kombinációk, így bárki könnyen elsajátíthatja a gyakorlatokat. Habár lehet színesíteni step paddal, súlyzóval, különféle szerekkel, nincs kifejezett eszközigénye, ezért nagyszabású órák megtartására is kiválóan alkalmas.

A koreográfiákat előre kitalálja vagy improvizál?Soha, egyetlen fellépésemre sem találom ki előre a koreográfiát. Mindig improvizálok. Megnézem az embereket és figyelem, ki hogyan reagálja le a gyakorlatokat. Egy előadó véleményem szerint akkor jó, ha show-t csinál és közben az adott vendégeire szabja az órát, aminek a lehető leghatékonyabb hatvan percnek kell lennie.

A hatékonyság alatt zsírégetésre kell gondolni?Igen, mivel pont a legkritikusabb részekről fogyaszt: a derék-csípő-fenék tájékról tünteti el a zsírpárnákat. Ráadásul, ha a nők beleadnak apait-anyait, akár ezer kalóriát is el tudnak vele égetni egy óra leforgása alatt.

Akkor sok nő szeretheti Önt és látogathatja az óráit… Hogy sok nő szeret és vesz körül… Hát, hogy is mondjam, ez egy pozitív mellékhatása ennek a munkának.

„Vágytam arra, hogy sok ezer embernek tarthassak tornát”

Nagyon nagy szeretettel beszél a munkájáról.Jól látja, nagyon szeretem azt, amit csinálok. Egy kedves ismerősöm mindig azt mondta, hogy mindegy, mit csinálsz, a fontos az, hogy a lehető legjobb legyél benne és a legtöbbet hozd ki magadból. Úgy gondolom, ezt sikerült megfogadnom. Hozzáteszem, ez másképp nem is működhetne.

Önnek sikerült a legtöbbet kihoznia magából. Pedig gondolom, nem volt egyszerű eljutni idáig.Az elmúlt tizenegy év alatt sokan meghátráltak volna és feladták volna a sok buktatónál, amelyek legyőzése nekem inkább csak erőt adott.

Milyen sok buktató?Amiket az élet dobott elém. De azt gondolom, hogy a komolyabb célokat nem adják könnyen. Ha ezeket valaki el szeretné érni, azért tennie kell. Nem is keveset.

De milyen célok voltak ezek konkrétan? Az egyik a DVD volt. Abból most már van kilenc, melyek nemcsak Magyarországon, hanem külföldön is sikeresek. Ezenkívül nagyon vágytam arra, hogy sok ezer embernek tarthassak tornát. Ez is megvalósult.

Meséljen! Tavaly szeptember 4-én megdöntöttem a magyar rekordot: 1530 főt tornásztattam meg egyszerre.

Első próbálkozásra ennyi embert összeszedett? Bizony! Szeretném ezt majd egyszer felfejleszteni, bár nem tudom, Magyarországon tudunk-e annyi embert összeszedni, amennyi egy Guinness rekordhoz kell.

Mennyi embert? Tízezret. Remélem, egyszer sikerül fog.

„Nem célom, hogy lefogyasszam az embereket”

Mit csinál mostanság? Ingyen tornákat tartok országszerte. Ennek a programnak „Mozdulj rá!” a neve és jelentem, hatalmas a sikere.

Mekkora? Nem ritkán 8-900 fő is eljön és velünk mozog. Ráadásul egyre több nagyváros jelentkezik be: kérik, menjünk oda is és tornáztassuk meg a lakosságot.

Ezenkívül már nemzetközileg is tanítom a capoeira aerobic-ot. A közelmúltban jöttem vissza Brassóból, ahol részt vettem egy kongresszuson.

Ha már külföld szóba került; ott milyen a capoeira aerobic fogadtatása? Rendkívül pozitív. Nagyon tetszik mindenkinek. Szeretik.

És a capoeirások mit szólnak hozzá? Magyarországon tartanak úgynevezett Batisado-t, ami egy jelképes „beavatási szertartás”. A csoport tagjai ilyenkor mutatják be, mit tanultak. Erre általában különböző brazil nagymestereket is meghívnak. Olyanokat, akik már harminc-negyven éve foglalkoznak capoeira-val.

Ezekre gyakran invitálnak engem is, hogy tartsak bemelegítést. Nagy elismerést jelent számomra, amikor utána odajönnek hozzám, kezet ráznak velem, és azt mondják, nagyon tetszett nekik az a mozgásforma, amit a capoeira és az aerobic ötvözetéből létrehoztam.

Mi a célja az ingyenes programokkal, a capoeira aerobic népszerűsítésével? Hogy mindenkinek bevezessem az életébe az egészséges életmódot. Nekem nem célom, hogy lefogyasszam az embereket. Csupán azt szeretném, hogy boldogok legyenek és jól érezzék magukat. És főként azt, hogy egészségesek maradjanak.

Amolyan „egészség nagykövet”-féle? Mondjuk. De pontosítanék. Inkább az egészséges életmódé. És nem azt mondom, hogy én legyek az egyetlen. Legyünk sokan. Mutassuk meg az embereknek, hogy merre van a jó irány, ami az egészséges élet felé vezet.

Válasszuk a Google Account belépési lehetőséget és használjuk tényleges regisztráció nélkül az oldalt [a Google mindent elintéz helyettünk]

Sikeres belépés után szintén ezt a képet kell látunk.

Dávid amellett, hogy elmesélte, hogyan lett belőle sportriporter, azt is elárulta, mit közvetít még szívesen az úszás mellett.

„Mindig is vonzottak az óriási sportesemények”

Mi akart lenni gyerekkorában? Sportriporter.

Komolyan mondja? A legkomolyabban. Ez úgy öt-hat évesen megfogalmazódott bennem. De hét esztendősen már tökéletesen biztos voltam abban, hogy ha felnövök, sportriporter leszek.

De minek vagy kinek a hatására? Látott valakit a televízióban közvetíteni és azért? Nagyon sok sportot néztünk a szüleimmel, mivel én egy sportszerető családban nőttem fel. Emlékszem, rendkívüli módon élveztem a közvetítéseket: tetszett, hogy valaki ott van a helyszínen és beszél. Ráadásul mindig is vonzottak az óriási sportesemények, azaz az olimpiák és a világbajnokságok.

Ez azt jelenti, hogy már gyerekként elképzelte, milyen jó volna egy ilyenen ott lenni? Arra gondoltam, milyen jó annak, aki kint van, nézi a versenyt és ráadásul még hozzá is tesz valamit.

Volt példaképe is? Nem volt. Arra azonban emlékszem, hogy Gyulai István egyszer készített velem egy interjút.

Milyen apropóból? Hét éves voltam, amikor a nővéremmel együtt lefutottam a félmaratont. Gondolom feltűnt neki a célban a két kisgyerek, és odajött hozzánk. Később, amikor újra összehozott minket a sors, felemlegettem neki az első találkozásunkat. Nem emlékezett rám, ami azt jelentette, hogy nekem az interjú sokkal nagyobb, maradandóbb élmény volt, mint neki.

A futáson kívül sportolt még valamit? Természetesen. Úsztam, úgy tizenöt éven keresztül. Talán középsős óvodás lehettem, amikor elkezdtem. És már a Magyar Televízióban dolgoztam, amikor abbahagytam.

Voltak komolyabb eredményei is ez idő alatt? Korosztályos országos bajnok voltam. Bár ennek ellenére tudtam, hogy én nem úszóként leszek kint majd egyszer egy olimpián.

„Amire felfigyeltek, az a szorgalmam volt”

Hogyan lett végül is sportriporter Önből? Tizenkettedik osztályos gimnazistaként pályaválasztás előtt álltam. Még mindig a sportriporterkedés volt az álmom. Aztán egyszer csak megláttam egy hirdetést: a Komlósi Oktatási Stúdió hirdetett riporterképzést. Otthon elmondtam édesanyáméknak, és felvetettem, hogy elmennék felvételizni. Áldásukat adták rá. Tudták, hogy engem ez nagyon érdekel, ezt szeretném már kiskorom óta, ezért engedélyezték. Természetesen azért volt egy kikötésük.

Mégpedig? Hogy legyen valami normális diplomám is.

És lett? Igen. Elvégeztem a külkert, majd a közgázt. Közgazdász lettem.

Akkor nem lehetett egy szavuk sem. Summa cum laude.

Főleg! Visszatérve a Komlósi Oktatási Stúdióra, ott figyeltek fel Önre? Igazából, amire felfigyeltek, az a szorgalmam volt. Érdekelt az iskola, ezért minden egyes feladatra jó alaposan felkészültem. Lehet, hogy ez abból fakad, hogy akkor még gimnáziumba jártam és éppen ezért máshogy álltam hozzá, mint egy sokadéves egyetemista, vagy egy diplomás újságíró tanonc.

Gondolom a Magyar Televízióba is a szorgalma miatt került. Feltételezem. Az egyik tanárom – aki akkoriban már a Tele Sportban dolgozott – mondta, hogy próbáljuk meg, aztán lesz, ami lesz. Aztán elkezdtem a televízióba járni és így kezdődött a „nagy kaland”.

„Amire kiskorom óta vágytam, az végre megvalósult”

Mi volt az első feladata? Még a Komlósiba jártam, amikor a Tele Sportos stábbal elmehettem egy kosármeccsre. Kint voltam és jegyzeteltem.

És olyan, ami már adásba is ment? Az egy röplabda meccs volt, 2000 tavaszán. Az első, ami a sajátom. Emlékszem, a BSE játszott a Nyíregyháza ellen.

Arra is emlékszik talán, mennyi lett az eredmény? Nem. Arról fogalmam sincs. De abban biztos vagyok, hogy a BSE nyert. Ráadásul meglepetésre.

És az első nagyobb világversenye? 2003-ban volt. Előtte három évig, mint asszisztens, munkatárs, segítő dolgoztam az MTV-ben. A legeslegalján kellett kezdenem, de ez nekem egyáltalán nem derogált. Hiszen csak akkor röppentem ki az iskolából, a tojáshéj még szinte ott volt a fenekemen. Örültem, ha bárkinek segíthettem, ha elmehettem egy-egy meccsre. Aztán 2003-ban lehetőségem nyílt az úszó világbajnokságot közvetíteni a helyszínről, Barcelonából.

Milyen volt? Furcsa. Ugyanakkor nagyon élveztem. Az volt az az esemény, amelyen úgy éreztem, megérte mindent végigcsinálni, hiszen amire kiskorom óta vágytam, az végre megvalósult. Tényleg itt vagyok egy nagy világversenyen és én vagyok az a bácsi, aki hozzátesz valamit az eseményekhez.

Mélyvízbe dobták? Igazából nem, ugyanis kijött velem Vitray Tamás és „fogta a kezem”. Ha bármi gond lett volna, rögtön segített volna. Mélyvíz volt, de inkább éreztem egy nagy feladatnak, amit szépen meg kell csinálnom. Ez a tény feldobott és motivált, hiszen nagyon szeretem a kihívásokat.

 „Nem tudom azt mondani, hogy bármi is hiányozna az életemből”

Tudták, hogy úszik és ezért küldték ki Barcelonába? Persze. Még a kezdet kezdetén megkérdezték, melyik sport áll hozzám közel. Mondtam, hogy az úszás, mert jelenleg is úszom. Aztán attól fogva, ha úszóanyagot kellett leforgatni, akkor automatikusan engem küldtek.

Volt az úszáson kívül más olyan sportág is, amit szeretett? A téli sportok. A Tele Sportnál viszonylag kevesen rajongtak érte. Rajtam kívül nem sok kollégának volt ilyen defektje. Úgyhogy a téli sportokkal kapcsolatos eseményeket is rám osztották.

A téli sportos „defektjén” kívül van olyan sportág, amit még szívesen közvetítene, de valahogy eddig kimaradt? Nagyon szerencsésnek érzem magam, mert nem tudom azt mondani, hogy bármi is hiányozna az életemből. Bár ha őszinte akarok lenni, jó néhány olimpia, világbajnokság maradt ki az életemből; azokra gondolok, amik még előttünk állnak. Igen, azok egyelőre kimaradtak, de remélem, idővel meglesznek. De igazából nincs ilyen. Amit szerettem volna, azt elértem.

Nehéz úgy átadni egy sporteseményt a tévénézőknek, hogy úgy érezzék, ott vannak Önnel a helyszínen? Úgy gondolom, nekem ez a feladatom. Tehát a riporter azért van, hogy a nézőt kiszolgálja és „képbe helyezze”. Ez az elsőszámú feladat. Erre kell koncentrálni. Ha nem megy, vagy nem menne, akkor valószínűleg nem csinálnám.

Vissza szokta nézni vagy hallgatni magát? Nem. Soha nem nézem vagy hallgatom vissza magam. Amikor vége van egy adásnak –mindegy, hogy műsorvezetőként vagy közvetítőként dolgoztam benne – pontosan tudom, hogy miket mondtam, mit rontottam el, adott esetben mit és hogyan lehetett volna jobban csinálni. Nem akarok még több tőrt döfni a saját szívembe azzal, hogy megnézem vagy meghallgatom a hibámat.

Akkor ezek szerint a bakijait sem gyűjti. Természetesen nem. Mert vannak vicces elszólások, olyan poénok, amikre az ember készül és nyelvbotlások, de egyiket sem kellene nagyon belevésni az agyamba. Mindenen túl kell tennem magamat: ahogy leveszem a fülest a közvetítés végén, tudom, hol hibáztam és hogy ez többet nem fordulhat elő. A baki ugyanez a kategória. Úgyhogy azokat sem írogatom össze. Inkább azonnal törlöm a memóriámból.

Felkészülés, közvetítés, felkészülés, közvetítés…

Melyik sportágat a legnehezebb közvetíteni? Ezen még sosem gondolkodtam. Ami azt illeti, közvetítés technikailag nagy különbség van a csapat- és az egyéni sportágak között. A csapatjátékoknál a labdát kell követni, illetve minden játékosból felkészülni. Ettől függetlenül azért az úszás az egyik legmelósabb sportág ebből a szempontból, hiszen arra készülni kell nyolc úszóból, aztán megint nyolcból, és megint és megint. Egy nap összesen úgy százhatvanan úsznak. Legalább. És ott nincs segítség, mint a labdajátékoknál, hogy beszélhetek kicsit arról is, hogy éppen merre jár a laszti. Úszásnál csak a nyolc ember van meg a pörgő óra.

És mennyi idő van felkészülni rá? Az ember felkészül az előfutamokra. Miután lementek, rohan, hogy informálódjon a döntőre, még aznap délutánra. Miután leközvetítette, rohan vissza a hotelbe, hogy felkészüljön másnap reggelre, az előfutamokra. És ez így megy egy héten keresztül. Nincs olyan luxusdolgokra idő, mint pihenés vagy evés. Amikor kint vagyok egy világversenyen, ott nincs más, csupán felkészülés, közvetítés, felkészülés, közvetítés…

Ez hatalmas stressz lehet. Az is! Nekem a mai napig hatalmas stressz és frusztráció, hogy vajon befejezem-e a felkészülést a döntők kezdetéig, amire van vagy négy-öt órám, utazással együtt. Emlékszem, a eleinte, amikor először jártam ide-oda közvetíteni, a barátaim minduntalan megjegyezték, hogy milyen jó nekem, mennyi helyen voltam már – Barcelona, Dublin, Madrid, s a többi. Ilyenkor mindig azt feleltem, igen, biztosan nagyon szép városok, de én csak az uszodáról és a szállodáról tudok mesélni. Mert hogy csak ezt a kettőt láttam.

A felkészülést hogyan kell elképzelni? Internet? Lexikonok? Van egy adatbázisom, amit folyamatosan frissítek. EZ most már úgy nagyjából 2000 versenyző összes eredményét tartalmazza, valamint minden, velük kapcsolatos fontosabb információt, tudnivalót. Alapvetően erre támaszkodom.

„Új kihívásokra vágytam”

Hány évet is töltött köztévénél? Több mint tízet. Majdnem tizenegyet.

Ön hozta meg a döntést? Igen, én, természetesen a családommal egyeztetve. Már régen érett bennem a gondolat, bár igazából mindent a Magyar Televíziónak köszönhetek és nagyon szerettem ott dolgozni. De talán kicsit belefásultam. Frissességre, újdonságra, új kihívásokra vágytam. Amint már mondtam, hajtanak a kihívások. Úgy éreztem, ahhoz, hogy még egyszer felfrissüljek – még harmincon innen –, ahhoz most kell váltanom.

A Digi Sportnál, illetve a TV2 Naplójánál kapott új kihívásokat. Örülök is nekik nagyon. A TV2-nél ráadásul nem sportban kell bizonyítanom. Érdekes feladat.

Milyen riportokat bíznak Önre? Van már kifejezetten olyan téma, amit Ön kap? Még nem alakult ki ilyesmi, de a vidám, könnyedebb témák állnak hozzám közel.

Jól érzi ott magát? Jól. Abszolút más, de nagyon jó. Még nagyon friss, új, ezért is élvezem különösen. És mert ez is kihívás.

Nem bánta meg, hogy eljött a Magyar Televíziótól? Nem, nem bántam meg. Meghoztam egy döntést, ezért megpróbálok nem visszafelé nézni és azon gondolkodni, mi lett volna, ha. De azt biztosan tudom, hogy ha nem lépem meg, akkor utólag esetleg szemrehányást tehetek magamnak. Ezért nem nézek visszafelé.

A Digi Sportnál milyen feladatai vannak? Mindenféle. Műsort vezetek, riporterkedem, közvetítek, napi műsort vezetek. Úgyhogy tényleg nagyon vegyes.

Mik a jövőbeni tervei, céljai? Mit szeretne még elérni? Minél több olimpiát közvetíteni? Igen. És minél több jó riportot forgatni a Naplóba. Igazából most az életem egy olyan szakaszában vagyok, amikor nem tűzök ki, nem tűztem ki magam elé semmilyen távlati célt. Pedig korábban mindig voltak. Vagyis, ha jobban belegondolok, mégiscsak volna itt egy. A legnagyobb célom, hogy ezt az életemben bekövetkezett nagy változást fel tudjam dolgozni, és hogy bizonyítani tudjak mindkét új helyen.

A trello.com oldal a betöltés után.

Töltsed ki a megfelelő mezőket. Full name: teljes név. Email: email cím.  Password: jelszó.

Az előző úrlap kitöltése és elküldése után ezt a képernyőt fogjuk látni és kapunk egy emailt, hogy a regisztrációt meg kell erősíteni.

Így néz ki  a megerősítő email. Kattints a megerősítésre.

Ezt a képernyőt kell látni, ha sikeres volt a regisztráció.

Életem legnagyobb filmjei közé sorolhatom a Berlin Calling című német drámát. Mindenki számára köztudott, legalábis ismert tény, hogy a DJ-k nem szokványos életet élnek. Így a lehető legfinomabban fogalmaztam, ennél finomabban már nem is tudtam volna fogalmazni. Nem az első olyan filmem, aminek a függőség áll a középpontjában sorolhatnám az örök klasszikusokat Trainspotting, Dream of a  Requiem ( Rekviem egy állomért), Nesze neked Pete Tong és így tovább. 

Ez a második film, ahol egy Dj életét követhetjük. Eleinte a teljes harmónia látszata ragaszt minket a képernyőre. Mindenki szeretne ilyen szabadon bulizva élni, problémamentesen utazgatni a világ körül. DE aztán jönnek a gondok: az új lemez nem elég jó, a fellépések nem hoznak elég pénzt, adóhatóság és a drogok/vágyfokozók/alkohol egyszerre jelennek meg.

Az emberi szervezet határai nem korlátlanok. Ezt láthatjuk minden szemszögből. Először csak kábultság, majd az élvezetek túlságos hajszolása következtében a teljes kontroll elvesztése következik be, ami tönkreteszi az embert és a környezetét is. Megmagyarázhatatlan és esztelen dolgok sorozatával kilép a megszokott körforgásból, de minden kapaszkodóba ragaszkodva vissza-vissza térve, mindaddig amíg teljesen sivár és kietlen lesz az élete, mert maga körül mindent lerombolt: kapcsolat, munka, pénz, család. A végső állomás a külvilág teljes kizárása.

Aki azt hiszi, hogy innen nincs visszaút téved.

Ilyenkor segít a család, a barátok. Mindent megtesznek, ami erejükből telik, hogy “újra vízre tegyék a hajót”. Jelen esetben ez nem megy olyan egyszerűen, mert a lázadó szellem nem halt ki a DJ Ickarus-ból, mindig is különcnek érezte magát és nem is igényelte – nem is számíthatott mások segítségére. Vagyis nem ismerte fel a barátnője és a családja elkötelezettségét. Végülis az orvosi kezelések és a sorozatos kudarcok ráébresztették arra, hogy nem mehet ez így tovább.

 Számomra a zene volt az, ami leginkább átjött. Szeretem a house-t, az elektronikus zenét, a trance se áll tőlem messze. Az Ickarust alakító Paul Kalkbrenner szerezte a zenét, ami eleinte tényleg elég depresszív és nyomott volt, ami alapjába véve védjegye is talán a zenésznek. A végére viszont teljesen hallhatóvá vált a különbség. Populárisabb muzsika született, ami továbbra is elég ütős ahhoz, hogy mindenki számára tökéletes bulit biztosítson.

Forrás: Berlin Calling – Paul Kalkbrenner

Az első könyv Robert T. Kiyosaki műve, akitől sajnos még csak ezt a könyvet olvastam, de a terveim között szerepel a többi is. Gazdag papa, szegény papa című könyv a sikeres emberré válást mutatja be és segíti hozzá azokat, akik hajlandóak azt befogadni.

Rengeteg példa kerül bemutatásra a sikeres és gazdag ember és a sikertelennek nem nevezhető, de állandó félelembe élő ember életéből. A két karakter a gazdag (legjobb barát sikeres vállalkozó édesapja) és a szegény papa (vér szerinti apa).  Két merőben más életvitelű ember tanításai irányítják főszereplőnket, aki maga az író. Vívódik, hogy a sikert vagy a családi hagyományt folytassa.

Siker vagy családi hagyomány? Esetleg mindkettő?

Az élet úgy hozza, hogy a Gazdag papa tanításaival pénz, míg a Szegény papa morális értékeket tud beépíteni. Nem zárható ki egyik fél behatása sem, de a Gazdag papa szavai mindig olyan utat mutatnak, amik előrébb visznek. Az egyik kedvenc idézetem “Először mindig magadat fizesd ki.” A Gazdag papa mindig visszaforgatta a pénzét a vállalkozásokba és nem zavarta, hogy pár számla kifizetetlen. A lényeg az volt, hogy a siker érdekében áldozatokat kellett hozni és először a saját igényeit elégíti ki és csak azután a szolgáltató vállalatokat. Ezzel szemben a Szegény papa mindig mindent pontosan befizetett és ügyesen kellett kisakkozni, hogy mire menyi pénz jut. Ez állandó feszültségforrás volt a család mindennapjaiba.

Példákkal könnyebben érhető a tanítás

Ilyen és ehhez hasonló tapasztalati példákkal a könyv elolvasása után egy merőben más látásmód nyílik meg az olvasó előtt. Szüleink példája többnyire meg fog egyezni a Szegény papa gondolkodásával: tanulj, tanulj, tanulj, specializálódj egy témára, keress egy jó állást, fizesd a számláid.

Míg a Gazdag papa mintája szinte futurisztikus és felfoghatatlan: minden pénzt visszaforgatni, csak akkor használni saját célra, ha már elegendő profitot termel, általános tudás minden területről, de a cég minden fontosabb pozíciójára képzett szakemberek, először magadnak fizess és aztán jöhet a többi.

Valamint, hogy saját cégnél nincs jobb, mert nem kell félni a kirúgástól, hiába vagy a legjobb a Szegény papát is kirúgták és nehezen talált a szaktudásának megfelelő állást, amit rendesen meg is fizettek.

Ezzel a gondolattal zárom a soraim, remélem felkeltettem a figyelmet. Csak ajánlani tudom. Nekem fél évembe telt, ameddig el tudtam fogadtatni ezt a látásmódot a szüleimmel. Nehezen, de elfogadták, hogy több esélyem van így sikereket elérni, mint egy munkahelyen előrelépés nélkül megöregedni.

Nem hibáznak és ez a dolog szépsége. Egyszerűen nem ássák bele magukat eléggé a témába. Egy kampányt bárki létrehozhat, ha van a bankkártyája vagy befizetett pénzt a megfelelő helyre. A feladat egyszerűsége miatt sokan azt hiszik, hogy ennyivel végeztek is és máris dőlni fognak a vásárlók és fellendül az üzlet. A kampány menedzseléséhez rengeteg többlet feladat is kapcsolódik.

Miből áll egy kampány összeállítása? Érkező oldal, kulcsszavak, hirdetések, hirdetéscsoportok és kampányok. Ezt egészíthetjük ki a napi, heti és havi statisztikán alapuló optimalizálással.

Melyik a legfontosabb feladat? Ez mind egyszerre. Tehát, aki nem olvas, tanul, fejlődik, akkor nagyon könnyen minden egyes forint csak kidobott pénz lett.

Mit tanácsolok? Gyűjts össze minél több kulcsszót (kifejezést), ami kapcsolódik az adott termékhez/szolgáltatáshoz. Ez hasznos a landing page kialakításához és keresőoptimalizáláshoz is. Miért fontos ez egy kampányhoz? Nem csak a hirdetés szövegét és a hozzá kapcsolódó kulcsszavak alapján rangsorolja a hirdetéseket a Google, hanem a landing page minősége alapján is. Az érkező oldalon lévő tartalom minősége és a kulcsszavak javítják a helyezésünket az egyes hirdetési blokkokban.

Naponta nézzük a Google AdWords statisztikát: kattintások száma, pay/klikk, konverziók száma, a kulcsszavak minősége. Ezt tudjuk kiegészíteni a Google Analytics statisztikából származó többlet információkkal pontosabb be tudjuk azonosítani a látogatót és végig tudjuk követni a konverziós lépcsőfokokon. Így minden egyes hirdetésre kattintás után tudni fogjuk, hogy meddig jutottak a potenciális ügyfelek.

Jól felépítjük az érkezési oldalt, megfelelő kulcsszavakra hirdetünk, a megfelelő kerettel, naponta kontrolláljuk a statisztikák alapján. Meghatározunk konverziós célokat és célszámokat tűzünk ki, akkor nem lesz veszteséges egy-egy kampányt. Lehet elköltesz pár ezer forintot és nem lesz vásárlód, de legközelebb már sokkal pontosabb tudsz hirdetni, növelve a konverziós rátát. 

G.I. Joe helyett bűvészdoboz

Mikor kezdett el bűvészkedni?

Kisgyerekkoromtól datálom bűvészmizériám kezdetét. Akkor még csupán hobbiként indult, aztán komoly hobbivá nőtte ki magát, majd szakma lett és végül hivatás. Tehát a bűvészkedés tulajdonképpen végigkísérte az egész életemet.

Esetleg látott egy előadást és az fogta meg?

Eltalálta. Hat éves voltam, amikor a családommal Isztrián nyaraltunk. Ott láttam életem első bűvész show-ját. Ráadásul a bűvész engem hívott fel a színpadra, hogy segítsek egy trükk előadásában. Attól kezdve én nem G.I. Joe katonáért nyaggattam a szüleimet, hanem bűvészdobozért.

Megkapta?

Meg. Elszórakoztattam vele a családomat közös ebédek, vasárnap délutáni filmnézések előtt és után. De szerintem minden gyereknek van „bűvésztrükkös” korszaka. Sőt azt gondolom, az emberek többségének még bűvészdoboza is volt. Aztán a normálisak egy ponton túl leteszik, és vannak a fura, érthetetlen lelkek, mint én is, akik képtelenek kinőni belőle.

Hat éves korától folyamatosan ezzel foglalkozott?

Nem. Volt egy időszak az életemben, amikor nem mozgatott annyira. Aztán a ’90-es évek végén David Copperfield show-ját megnézte az egyik barátom. Olyannyira a hatása alá került, hogy kitalálta, menjünk bűvész boltba, bűvész szakkörre. Végül csupán néhány hónapig tartott a lelkesedése, az enyém viszont azóta is. Teljesen beleragadtam.

Volt mestere is?

Igen, Molnár Gergely személyében. Ő sokszor elvitt magával külföldi bűvész kongresszusokra, bemutatókra, ahol én csupán szemlélődtem: kiraktam a kis receptoraimat és igyekeztem minél több információt és tudást magamba szívni. Emellett tőle tanultam meg, sajátítottam el a bűvészkedés alapjait.

Miért, mik a bűvészkedés alapjai?

Itt az alapvető fogásokra, trükkökre – például kártyával – kell gondolni. Valamint arra, hogyan mozogjunk a színpadon, hogyan kezeljük az embereket, hogyan szóljunk valakihez és még sorolhatnám. A bűvészetnek igazából csak az egyharmada a trükk, a kétharmada az előadásmód, a showmanship.

Mennyit gyakorolt?

Amikor elkezdtem kártyázni tanulni, én szó szerint azzal feküdtem-keltem. Éjjel-nappal. A szüleimnek és a húgomnak már nagyon elege volt belőlem.  Állandóan azzal piszkáltam őket, hogy húzzanak egy kártyát, nézzék meg még egyszer, most hogyan csináltam, jobb-e így az előzőnél. Már az osztálytársaim is unták. Ezzel együtt ott a másik oldal is: a kitartásom egészen a világbajnoki címig vitt.

Soma from Hungary

Bűvésznek születni kell?

Nem. Bárkiből lehet bűvész, még Önből is. Hegedűművész is bárkiből lehet. Csupán az a kérdés, milyen. Természetesen kell hozzá némi érzék, tehetség és olyan belső mozgatórugó, ami előre visz.

Emiatt a mozgatórugó miatt kezdett el netán versenyekre járni?

Mindig is szerettem volna megmérettetni magamat. 2000-ben elkezdtem versenyezni, de a szekér csak 2008-tól indult be igazán: másfél éven keresztül gyakorlatilag mindent – az összes rangos versenyt és díjat – megnyertem. Szeretem a kihívásokat. A verseny egy fokozott stresszes állapot. Amit én a 2009-es pekingi világbajnokságon megéltem, azt senkinek nem kívánom. Nem sokkal utána volt a téli olimpia. Emlékszem, teljes mértékben bele tudtam élni magam a sportolók helyzetébe, lelkiállapotába.

Milyen kategóriában indult?

Általános bűvészet. Emellett a többi színpadi kategória a mentalizmus, manipuláció, illúzió és a humoros bűvészet. Mindegyik kategóriának lesz egy világbajnoka, majd az ötödik nap végén van egy döntő, ahol az összes világbajnok összeméri tudását és a nyertes kapja a Grand Prix díjat. Ezt szintén én nyertem.

Gondolta volna, hogy megnyeri?

Nem. Ugyanis közel sem én kaptam a legnagyobb tapsot, bár a számom jól ment. Az eredményhirdetésen emlékszem, hátul álltam a színpad mögött, a backstage-ben. Poros volt a padló és én egy mosolygó fejet rajzoltam a lábammal a földre, miközben felkonferálták, hogy most bejelentik ki lett a bajnokok bajnoka. Amikor meghallottam, hogy Soma from Hungary (Soma Magyarországról), először azt hittem, rosszul hallok.

Hány éves volt akkor?

Huszonnégy. Én vagyok az egyik legfiatalabb világbajnok. Lance Burton a másik, ő huszonkét esztendősen lett Grand Prix győztes.

Hány évente rendezik meg a világbajnokságot?

Három. Nálunk ez számít olimpiának.

Az országok hány főt delegálhatnak?

Különböző mandátumok vannak. Az országban élő bűvészek számának alapján adják ki a delegációs helyeket. Magyarország Pekingre egy embert delegálhatott. Engem küldtek.

„Furcsa kettőségben élek”

Van példaképe?

David Cooperfield gyermekként volt rám nagy hatással, de őt nem mondanám szó szoros értelemben vett példaképemnek. Emlékszem, amikor annak idején valamelyik televíziós csatorna Copperfield-special műsorokat adott le. Felvettem kazettára és rongyosra néztem őket. Ha még egy embert kellene megemlítenem, az az amerikai Sylvester the Jester volna. Ő egy élő rajzfilmfigura. Egy-egy előadásán kiugranak a helyéről a szemei, leesik az álla, kihúzza másfél méter hosszúra a nyelvét. És még Lance Burton is példaképnek számít nálam. Ő szerintem a ma élő egyik legtehetségesebb bűvész.

Találkozott közülük valamelyikkel is személyesen?

Lanceszel és Sylvesterrel már több ízben is, különböző kongresszusokon. Copperfielddel azonban még soha. Ő ugyanis nem igazán forog bűvészkörökben.  Emellett sok bűvésszel tartom a kapcsolatot: levelezünk, néha felhívjuk egymást. Szerintem ez nem meglepő, hiszen teszem azt egy színész is szakmabeliekkel barátkozik, azokkal lóg együtt.

A színészek ráadásul beülnek egymás előadásaira, hogy megnézzék a másikat. Amikor Önök egy-egy kongresszuson találkoznak, akkor trükköket mutogatnak egymásnak?

Nagyon sokat járok fellépni bűvész kongresszusokra. Ezekre mindenki azért megy – a színészekhez hasonlóan –, hogy megnézze a másikat. Én bárhová megyek, úgy kezelnek, mint egy világbajnokot. Mint valami sztárt. Sokan csak miattam érkeznek. Hogy mutassak nekik trükköket. Egyébként furcsa kettőségben élek. Hiszen a bűvész szakmában engem világszerte mindenki ismer. Ha bárkinek említik a nevemet, tudják, hogy ki vagyok. Itthon viszont nyugodtan élhetem az életem, mivel nem ismer annyira a hétköznapi ember.

Egy ilyen bűvész kongresszust hogyan kell elképzelni?

Szárnyas lovak húzta repülő fogattal szoktunk érkezni. Aztán kinyílik egy könyvespolc, ha a megfelelő varázsigét elmondjuk. Viccet félretéve ugyanolyan, mint bármely más szakma kongresszusa. Vannak színpadi gálaműsorok, close-up előadások, versenyek, szemináriumok. Ezenkívül van egy dealer részleg is, ahol nem drogokat lehet venni, hanem bűvészkellékeket. A bűvészdealerek különböző országokból érkeznek, hogy portékájukat árulják.

„Valami újat, valami rendhagyót akartam kitalálni”

Ha egy társaságban szóba kerül, hogy bűvész vagy, mit szólnak? Vannak poénok, amiket rendre elsütögetnek?

Persze! Például: Anyósomat el tudod tüntetni? Ha adok egy tízezrest, csinálsz belőle kettőt? Ezek azok a mondatok, amik mindenki szerint viccesek, és szinte mindig elsütik őket.

És trükköket szokott nekik mutatni?

Nem, a barátaimat a legritkább esetben idegesítem azzal, hogy húzzanak egy lapot, jegyezzék meg satöbbi. Én is egy hétköznapi, normális srác vagyok, aki szeret sörözni, úszni és futni járni, illetve szívesen néz filmet a barátokkal, és még kismillió dolgot csinálni szabadidejében.

Minden bűvésznek van kedvenc trükkje, tárgya?

Persze. És mindenki általában abban indul a világbajnokságon, a versenyeken, ami a kedvence, amiben különösen jó. Én a mobiltelefonokkal való színpadi manipulálásban.

Ezt mikor találta ki?

2001 körül merült fel bennem először a telefon ötlete. Szerintem egyébként sok más bűvész is gondolt már arra, hogy mobilokkal mutat be trükköket. De ahogy sok embernél, úgy a bűvészeknél is sok minden megreked gondolati szinten. Legtöbben sajnos nem valósítják meg azt, amit elképzelnek.

Lerágott csont volt már a nyúl, a galamb?

Igen. Ráadásul én mindig is valami újat, valami rendhagyót akartam kitalálni.

Sajnálom. Szerettem volna egy nyulat. Azt hittem, elővarázsol majd egyet a táskámból.

Galamb nem jó? Viccet félretéve, nehéz az állatokkal való bűvészkedés. Képzelje el, hogy bekészít három madarat a zakójába és az egyiknek hasmenése lesz… Nem, én soha nem bűvészkedtem galambokkal. Újat akartam kitalálni. Valami olyasmit, ami a mindennapokra is jellemző lehet. Így jutott eszembe a telefon, az újság, a fülke, majd mindehhez az üzletember karakter. Kilenc évig érett a műsor: csiszolgattam, javítgattam, változtattam részletről részletre, előadásról előadásra. Rengeteget dolgoztam rajta, hogy egy világbajnoki számmá nője ki magát.

„A nyúl és a cilinder már a múlté”

Van olyan, hogy legnehezebb trükk? Átsétálni a Kínai Nagyfalon?

Az pont nem nehéz. Inkább technika. A kézügyességet igénylő dolgok a legnehezebbek. Én például kártyával többször véresre gyakoroltam a kezeimet. És a pénzérmékkel is.

Nocsak. Nehéz a pénzszaporítás?

Igen. De amikor aztán belejön az ember…

El szokta mondani a trükkjei titkait? Hogy hogyan csinálja?

Ritkán. Azért nem szeretem elárulni egy trükk nyitját, mert tudom, akkor elveszik a varázsa. Ugyanakkor ha senki sem mondaná el a trükkjei nyitját, akkor a világon csupán egyetlen bűvész élne. Néha természetesen mutatok egy-egy egyszerűbb trükköt, mert az emberek nagyon szeretik megtanulni őket. A közelmúltban elkezdtem trükköket tanítani – rövid videók formájában –, amiket a youtube-on lehet megtekinteni.

Gondolom, sokan megnézik. De vajon miért? Ön szerint miért vonzza az embereket a titokzatosság? Miért rajonganak ennyire a bűvésztrükkökért, a varázslatért?

Mert a bűvészkedés kihozza az emberekből a gyereket, ami mindannyiunkban ott él, legbelül. Csak nem hagyjuk szóhoz jutni, érvényesülni.

Mostanában hol lehet Önt látni élőben? Merre lép fel legközelebb?

Harmadmagammal – Holcz Gáborral és Kelle Botonddal – elindítottam egy színházi előadás sorozatot. A neve Illúzió és Humor Színház és minden hónapban egyszer az A38-as hajón lépünk fel. Ezzel a XXI. századi modern bűvészetet próbálom hirdetni.

Milyen az a XXI. századi, modern bűvészet?

Pergő, vicces, humoros, interaktív. Más, mint egykor. Ugyanúgy, ahogy a zene és a filmek is nagyon sokat változtak az elmúlt húsz évben, a bűvészet is átalakult. A nyúl és a cilinder már a múlté.

HPM 2011 április