Hajnóczy Soma neve sokaknak nem mond semmit. Bűvészberkekben azonban kivétel nélkül mindenkinek. Ugyanis a világ összes illuzionistája és mentalistája tudja, hogy a magyar fiú nevéhez fűződik a mobil telefonokkal való színpadi manipulálás, az úgynevezett Phone Act. A világ második legfiatalabb bűvészvilágbajnokát az életéről, bűvészkedésről és trükkökről kérdeztük, de azt is elmesélte, milyen beszólásokkal ugratják, ha egy társaságban kiderül, ki is ő valójában.

G.I. Joe helyett bűvészdoboz

Mikor kezdett el bűvészkedni?

Kisgyerekkoromtól datálom bűvészmizériám kezdetét. Akkor még csupán hobbiként indult, aztán komoly hobbivá nőtte ki magát, majd szakma lett és végül hivatás. Tehát a bűvészkedés tulajdonképpen végigkísérte az egész életemet.

Esetleg látott egy előadást és az fogta meg?

Eltalálta. Hat éves voltam, amikor a családommal Isztrián nyaraltunk. Ott láttam életem első bűvész show-ját. Ráadásul a bűvész engem hívott fel a színpadra, hogy segítsek egy trükk előadásában. Attól kezdve én nem G.I. Joe katonáért nyaggattam a szüleimet, hanem bűvészdobozért.

Megkapta?

Meg. Elszórakoztattam vele a családomat közös ebédek, vasárnap délutáni filmnézések előtt és után. De szerintem minden gyereknek van „bűvésztrükkös” korszaka. Sőt azt gondolom, az emberek többségének még bűvészdoboza is volt. Aztán a normálisak egy ponton túl leteszik, és vannak a fura, érthetetlen lelkek, mint én is, akik képtelenek kinőni belőle.

Hat éves korától folyamatosan ezzel foglalkozott?

Nem. Volt egy időszak az életemben, amikor nem mozgatott annyira. Aztán a ’90-es évek végén David Copperfield show-ját megnézte az egyik barátom. Olyannyira a hatása alá került, hogy kitalálta, menjünk bűvész boltba, bűvész szakkörre. Végül csupán néhány hónapig tartott a lelkesedése, az enyém viszont azóta is. Teljesen beleragadtam.

Volt mestere is?

Igen, Molnár Gergely személyében. Ő sokszor elvitt magával külföldi bűvész kongresszusokra, bemutatókra, ahol én csupán szemlélődtem: kiraktam a kis receptoraimat és igyekeztem minél több információt és tudást magamba szívni. Emellett tőle tanultam meg, sajátítottam el a bűvészkedés alapjait.

Miért, mik a bűvészkedés alapjai?

Itt az alapvető fogásokra, trükkökre – például kártyával – kell gondolni. Valamint arra, hogyan mozogjunk a színpadon, hogyan kezeljük az embereket, hogyan szóljunk valakihez és még sorolhatnám. A bűvészetnek igazából csak az egyharmada a trükk, a kétharmada az előadásmód, a showmanship.

Mennyit gyakorolt?

Amikor elkezdtem kártyázni tanulni, én szó szerint azzal feküdtem-keltem. Éjjel-nappal. A szüleimnek és a húgomnak már nagyon elege volt belőlem.  Állandóan azzal piszkáltam őket, hogy húzzanak egy kártyát, nézzék meg még egyszer, most hogyan csináltam, jobb-e így az előzőnél. Már az osztálytársaim is unták. Ezzel együtt ott a másik oldal is: a kitartásom egészen a világbajnoki címig vitt.

Soma from Hungary

Bűvésznek születni kell?

Nem. Bárkiből lehet bűvész, még Önből is. Hegedűművész is bárkiből lehet. Csupán az a kérdés, milyen. Természetesen kell hozzá némi érzék, tehetség és olyan belső mozgatórugó, ami előre visz.

Emiatt a mozgatórugó miatt kezdett el netán versenyekre járni?

Mindig is szerettem volna megmérettetni magamat. 2000-ben elkezdtem versenyezni, de a szekér csak 2008-tól indult be igazán: másfél éven keresztül gyakorlatilag mindent – az összes rangos versenyt és díjat – megnyertem. Szeretem a kihívásokat. A verseny egy fokozott stresszes állapot. Amit én a 2009-es pekingi világbajnokságon megéltem, azt senkinek nem kívánom. Nem sokkal utána volt a téli olimpia. Emlékszem, teljes mértékben bele tudtam élni magam a sportolók helyzetébe, lelkiállapotába.

Milyen kategóriában indult?

Általános bűvészet. Emellett a többi színpadi kategória a mentalizmus, manipuláció, illúzió és a humoros bűvészet. Mindegyik kategóriának lesz egy világbajnoka, majd az ötödik nap végén van egy döntő, ahol az összes világbajnok összeméri tudását és a nyertes kapja a Grand Prix díjat. Ezt szintén én nyertem.

Gondolta volna, hogy megnyeri?

Nem. Ugyanis közel sem én kaptam a legnagyobb tapsot, bár a számom jól ment. Az eredményhirdetésen emlékszem, hátul álltam a színpad mögött, a backstage-ben. Poros volt a padló és én egy mosolygó fejet rajzoltam a lábammal a földre, miközben felkonferálták, hogy most bejelentik ki lett a bajnokok bajnoka. Amikor meghallottam, hogy Soma from Hungary (Soma Magyarországról), először azt hittem, rosszul hallok.

Hány éves volt akkor?

Huszonnégy. Én vagyok az egyik legfiatalabb világbajnok. Lance Burton a másik, ő huszonkét esztendősen lett Grand Prix győztes.

Hány évente rendezik meg a világbajnokságot?

Három. Nálunk ez számít olimpiának.

Az országok hány főt delegálhatnak?

Különböző mandátumok vannak. Az országban élő bűvészek számának alapján adják ki a delegációs helyeket. Magyarország Pekingre egy embert delegálhatott. Engem küldtek.

„Furcsa kettőségben élek”

Van példaképe?

David Cooperfield gyermekként volt rám nagy hatással, de őt nem mondanám szó szoros értelemben vett példaképemnek. Emlékszem, amikor annak idején valamelyik televíziós csatorna Copperfield-special műsorokat adott le. Felvettem kazettára és rongyosra néztem őket. Ha még egy embert kellene megemlítenem, az az amerikai Sylvester the Jester volna. Ő egy élő rajzfilmfigura. Egy-egy előadásán kiugranak a helyéről a szemei, leesik az álla, kihúzza másfél méter hosszúra a nyelvét. És még Lance Burton is példaképnek számít nálam. Ő szerintem a ma élő egyik legtehetségesebb bűvész.

Találkozott közülük valamelyikkel is személyesen?

Lanceszel és Sylvesterrel már több ízben is, különböző kongresszusokon. Copperfielddel azonban még soha. Ő ugyanis nem igazán forog bűvészkörökben.  Emellett sok bűvésszel tartom a kapcsolatot: levelezünk, néha felhívjuk egymást. Szerintem ez nem meglepő, hiszen teszem azt egy színész is szakmabeliekkel barátkozik, azokkal lóg együtt.

A színészek ráadásul beülnek egymás előadásaira, hogy megnézzék a másikat. Amikor Önök egy-egy kongresszuson találkoznak, akkor trükköket mutogatnak egymásnak?

Nagyon sokat járok fellépni bűvész kongresszusokra. Ezekre mindenki azért megy – a színészekhez hasonlóan –, hogy megnézze a másikat. Én bárhová megyek, úgy kezelnek, mint egy világbajnokot. Mint valami sztárt. Sokan csak miattam érkeznek. Hogy mutassak nekik trükköket. Egyébként furcsa kettőségben élek. Hiszen a bűvész szakmában engem világszerte mindenki ismer. Ha bárkinek említik a nevemet, tudják, hogy ki vagyok. Itthon viszont nyugodtan élhetem az életem, mivel nem ismer annyira a hétköznapi ember.

Egy ilyen bűvész kongresszust hogyan kell elképzelni?

Szárnyas lovak húzta repülő fogattal szoktunk érkezni. Aztán kinyílik egy könyvespolc, ha a megfelelő varázsigét elmondjuk. Viccet félretéve ugyanolyan, mint bármely más szakma kongresszusa. Vannak színpadi gálaműsorok, close-up előadások, versenyek, szemináriumok. Ezenkívül van egy dealer részleg is, ahol nem drogokat lehet venni, hanem bűvészkellékeket. A bűvészdealerek különböző országokból érkeznek, hogy portékájukat árulják.

„Valami újat, valami rendhagyót akartam kitalálni”

Ha egy társaságban szóba kerül, hogy bűvész vagy, mit szólnak? Vannak poénok, amiket rendre elsütögetnek?

Persze! Például: Anyósomat el tudod tüntetni? Ha adok egy tízezrest, csinálsz belőle kettőt? Ezek azok a mondatok, amik mindenki szerint viccesek, és szinte mindig elsütik őket.

És trükköket szokott nekik mutatni?

Nem, a barátaimat a legritkább esetben idegesítem azzal, hogy húzzanak egy lapot, jegyezzék meg satöbbi. Én is egy hétköznapi, normális srác vagyok, aki szeret sörözni, úszni és futni járni, illetve szívesen néz filmet a barátokkal, és még kismillió dolgot csinálni szabadidejében.

Minden bűvésznek van kedvenc trükkje, tárgya?

Persze. És mindenki általában abban indul a világbajnokságon, a versenyeken, ami a kedvence, amiben különösen jó. Én a mobiltelefonokkal való színpadi manipulálásban.

Ezt mikor találta ki?

2001 körül merült fel bennem először a telefon ötlete. Szerintem egyébként sok más bűvész is gondolt már arra, hogy mobilokkal mutat be trükköket. De ahogy sok embernél, úgy a bűvészeknél is sok minden megreked gondolati szinten. Legtöbben sajnos nem valósítják meg azt, amit elképzelnek.

Lerágott csont volt már a nyúl, a galamb?

Igen. Ráadásul én mindig is valami újat, valami rendhagyót akartam kitalálni.

Sajnálom. Szerettem volna egy nyulat. Azt hittem, elővarázsol majd egyet a táskámból.

Galamb nem jó? Viccet félretéve, nehéz az állatokkal való bűvészkedés. Képzelje el, hogy bekészít három madarat a zakójába és az egyiknek hasmenése lesz… Nem, én soha nem bűvészkedtem galambokkal. Újat akartam kitalálni. Valami olyasmit, ami a mindennapokra is jellemző lehet. Így jutott eszembe a telefon, az újság, a fülke, majd mindehhez az üzletember karakter. Kilenc évig érett a műsor: csiszolgattam, javítgattam, változtattam részletről részletre, előadásról előadásra. Rengeteget dolgoztam rajta, hogy egy világbajnoki számmá nője ki magát.

„A nyúl és a cilinder már a múlté”

Van olyan, hogy legnehezebb trükk? Átsétálni a Kínai Nagyfalon?

Az pont nem nehéz. Inkább technika. A kézügyességet igénylő dolgok a legnehezebbek. Én például kártyával többször véresre gyakoroltam a kezeimet. És a pénzérmékkel is.

Nocsak. Nehéz a pénzszaporítás?

Igen. De amikor aztán belejön az ember…

El szokta mondani a trükkjei titkait? Hogy hogyan csinálja?

Ritkán. Azért nem szeretem elárulni egy trükk nyitját, mert tudom, akkor elveszik a varázsa. Ugyanakkor ha senki sem mondaná el a trükkjei nyitját, akkor a világon csupán egyetlen bűvész élne. Néha természetesen mutatok egy-egy egyszerűbb trükköt, mert az emberek nagyon szeretik megtanulni őket. A közelmúltban elkezdtem trükköket tanítani – rövid videók formájában –, amiket a youtube-on lehet megtekinteni.

Gondolom, sokan megnézik. De vajon miért? Ön szerint miért vonzza az embereket a titokzatosság? Miért rajonganak ennyire a bűvésztrükkökért, a varázslatért?

Mert a bűvészkedés kihozza az emberekből a gyereket, ami mindannyiunkban ott él, legbelül. Csak nem hagyjuk szóhoz jutni, érvényesülni.

Mostanában hol lehet Önt látni élőben? Merre lép fel legközelebb?

Harmadmagammal – Holcz Gáborral és Kelle Botonddal – elindítottam egy színházi előadás sorozatot. A neve Illúzió és Humor Színház és minden hónapban egyszer az A38-as hajón lépünk fel. Ezzel a XXI. századi modern bűvészetet próbálom hirdetni.

Milyen az a XXI. századi, modern bűvészet?

Pergő, vicces, humoros, interaktív. Más, mint egykor. Ugyanúgy, ahogy a zene és a filmek is nagyon sokat változtak az elmúlt húsz évben, a bűvészet is átalakult. A nyúl és a cilinder már a múlté.

HPM 2011 április